„Örülök a legvadabb ötleteknek is” – portré Márta Istvánról

Már egyetemista korában közösséget épített és szervezett. Nem állásinterjúkon válogatja munkatársait, hanem élesben, konkrét feladatokkal. Nála egy zenemű alkotása és egy fesztivál tető alá hozása hasonló séma szerint zajlik, egyik sem működik intuíció és racionalitás nélkül. Márta Istvánt vezetési stílusáról, nagy dobásairól és a fesztiválok sikermércéiről kérdeztük. Sőt, élete legjobb szakmai döntéséről is vallott az Event Magazinnak.

Márta István

Egész életét átszőtte a vezetés. Mi a titka annak, hogy amibe belevág, ott előbb-utóbb önre figyel mindenki, önt követi?
Márta István: Egyetemista koromtól kezdve közösségekben éreztem jól magamat, szerettem „csapatokat” létrehozni, tervezni és szervezni. „Konzervatorista” koromban a Fiatal Művészek Klubjában vezettem a zenei szekciót. A Zeneakadémián megalakítottam a Fiatal Zeneszerzők Csoportját, ahol koncerteket szerveztem. Néha kicsit kiszakadtam a művészvilágból, és annak praktikus, szervezési részét is gyakorolhattam. Ennek köszönhető a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet megalapítása, melyet máig vezetek. Nem volt egyszerű 1989-ben egy kis faluban olyan civil szervezetet létrehozni, amely vezetőségében egyformán fontos volt a lelkipásztor, a víz- és gázvezeték-szerelő, a pedagógus, a villanyszerelő. Kellett egy komolyan vett közös cél, össze kellett fésülni a különféle érdekeket. Ehhez alapvetően fontos volt a bizalom és egymás szeretete. A fennhéjázó kivagyiság kizárta volna, hogy – a falufejlesztési, értékmentési projektjeink mellett – összehozzuk és évtizedekig fenntartsuk például a Művészetek völgye fesztiválunkat.

Milyen vezetőnek tartja magát?
Márta István: Nyitottnak, néha szigorúnak és néha túlzottan deviánsnak. A munkatársaimat nem kasztingokkal és kérdőívek kitöltésével válogattam és válogatom össze. Ha valakivel együtt akarok dolgozni, és nem ismerem, akkor leülök vele beszélgetni, és először bevonom valamilyen részfeladatba. Aztán ennek függvényében alakul a további közös munka. Mindig emberi módon kommunikálok, nem vezető-beosztott státuszban gondolkodom. Fontosnak tartom azt is, hogy legyen humorunk, és képesek legyünk akár az öniróniára is. Kellenek aztán erős álmok és víziók is, de olyanok, amelyeket teljesíteni tudunk. Elvárom mindenkitől, hogy lehetőség szerint átvegye és képviselje azt az értékrendet, gondolkodást, amely az alapját képezi a közös munkának. Szeretem a kreativitást. Örülök a legelvadultabb ötleteknek is. Nehezen viselem el a marketingkommunikációs közhelyeket ismétlő, mobilon lógó robotnyikokat.

A folytatás az Event Magazin 2019. őszi számában. Keresd a nagyobb újságárusoknál vagy fizess elő itt kedvezményesen online. >>>